Mint ahogy azt mindig is szoktuk, a névnapokat azzal ünnepeljük meg, hogy elmegyünk valahova vacsorázni. Itt Luxembourgban nem is volt olyan könnyű éttermet választani, mivel egyrészt nem sok éttermet ismerünk még, másrészt kockázatos találomra választani, mert a legtöbb étteremben egy vagyont kell otthagyni egy-egy fogásért. Olvastam valahol, hogy Európában Luxemburgban van a legtöbb Michelin-csillagos étterem (természetesen egy főre vetítve). És ha már itt tartunk a legtöbb Michelin-csillaggal egy bizonyos Joël Robuchon, francia szakàcs rendelkezik, szám szerint 26-tal. GordonRamsay például csak 16-tal.
Végül Nándi, az ünnepelt, egy olasz étterem, a Vapiano mellett döntött, amit már tesztelt egyszer. :)))
A Vapiano-ról azt kell tudni, hogy itt mindent helyben készítenek, és szinte mindent előtted. Mindketten tésztát választottunk. A szakács velünk szemben a pult mögött állt, és közvetlen neki kellett leadni a rendelést azaz, hogy milyen fajta tésztát kérünk fusillit, spagettit, pappardellát, conchiglie-t, tagiatellét vagy ravolit stb., és milyen szósszal. Szószokból is volt vagy 20 fajta. Én „scampi e spinaci”-t (rákos-spenótosat) választottam, míg Nándi a „filetto di manzo e rucola”-t (marhahúsos-rukkolásat
). Miután elmondtuk mit kérünk, ott előttünk egy wokban el is készítette. Íme a végeredmény:
 |
| Rákos-spenótos |
 |
| Marhahúsos-rukkolás |
Amíg Nàndi a helyi sört kóstolta, én beújítottam egy hamisítatlan olasz desszerttel: a panna cottával. (Igen, nekem muszáj mindig desszertet is ennem :))) ). Isteni finom volt. El is határoztam, hogy megpróbálom majd otthon is elkészíteni.
 |
| Panna cotta |
Emese
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése