2011. október 31., hétfő

"Macaron" a Namurból

Már két hónapja készülök megkóstolni a MACARON-t, igen csupa nagy betűkkel. Itt ugyanis minden magára valamit adó cukrászda árul macaron-t. Csakhogy eddig visszatartott az a tudat, hogy 1 euróba kerül egy CSUPÁN 3 cm átmérőjű sütikorong.

Már korábban is hallottam, hogy a legjobb cukrászdák egyike a Namur, és tegnap a belvárosi keresgélés alatt (sehol nem találtam könyvesboltot) egyszer csak előttem termett a Namur bejárata.

Kész, vége, most pedig megkóstolom a macaron-t.

Nagyon sokféle ízben volt, így alig bírtam választani. Végül az epres, a csokis, a nugátos és a fekete ribizlis mellett döntöttem.

A macaron "tésztája" tulajdonképpen nem más mint tojás fehérje, cukor, mandula és ételfesték. Nagyon könnyű, roppanós. A macaron krémje pedig szinte bármi lehet, csak a fantázia szab határt neki. Elkészítése állítólag nem könnyű, mivel nagyon precízen kell minden egyes lépést végrehajtani. A világ leghíresebb macaron készítője, a francia Pierre Hermé, a legismertebb francia cukrászda pedig a Ladurée.

Visszatérve az általam vett macaronokra, amikről időközben kiderült, hogy nem is igazi macaron, hanem luxemburgerli. Gyanús is volt a pultban lévő felirat :))) A luxemburgerli csak annyiban különbözik a francia macarontól, hogy sokkal könnyedebb és légiesebb.

Az epres és a fekete ribizlis luxemburgerli istenien finom dzsemmel volt megtöltve, míg a csokoládés és a nugátos krémmel. Mind a négy fajta valóban könnyed és légies volt, de mégis erőteljes ízű. Ha nem tudtam volna, milyen ízűeket vettem, akkor is egyből kitaláltam volna. Azt viszont mindenképp megjegyezném, hogy kettőnél többet nem bírtam megenni egyszerre, mert mégis csak kicsit tömény így együtt a dzsem/krém és a habcsókra emlékeztető két réteg.

Vendég poszt a Mac(z)kó-műhelyről.
Emese

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése