Ardennek I. - Diekirch és Vianden

A zöld régió

Mára esőt mondtak ugyan, de mi azért nem csüggedtünk, és úgy döntöttünk, hogy elindulunk felfedezni az Ardennek régiót, azon belül is a viandeni vár volt a célállomás. Mivel 11-kor indultunk el és nekem útközben jutott eszembe, hogy a vár csak 14-kor nyit ki, így megálltunk Diekirch-ben.

Diekirch egy 6000 fős kisváros, ami arról híres, hogy ott van a Diekirch sörgyár (InBev csoport :))) ). Rémlett, hogy olvastam arról, hogy van ott egy sörmúzeum is. Mivel esett az eső, így úgy döntöttünk, hogy uccu neki nézzük meg. A sörgyárat magát könnyen meg is találtuk, de múzeumnak nyoma sem volt. A sörgyár melletti benzinkutast is hiába kérdeztük. Ekkor jött a telefonos segítség. Köszönjük Imi!!! Kiderült, hogy a múzeum pár utcával arrébb van, amit Gábor (Hajni barátja) GPS-ével hipp-hopp megtaláltunk. Ráadásul a sörmúzeum együtt van az autómúzeummal. Micsoda szerencse. :))) Vagy mégsem?

A pénztáros rábeszélt minket a Luxemburg-kártyára, hogy mivel a sörmúzeumba-autómúzeumba a belépő 5 euró, a viandeni várba pedig 6 euró per fő, így abszolúte megéri a kártya, mivel az 4 főnek 34 euró és két napig is érvényes; azaz 11 euró helyett 8,50 euró per fő. Totál bekajáltuk. Mármint nem is a számszaki részével volt a baj, hanem azzal, hogy a sörmúzeum EGYETLEN szobából állt (még teremnek sem nevezném), ami teli volt poharakkal és üres sörös üvegekkel. És kész. Ennyi. Ez volt 5 euró. :))) Meg is jegyeztük, hogy ide másokat nem hozunk.

Mire kiértük, elállt az eső, így sétáltunk egy kicsit a városban, ami teli volt furcsa szökőkutakkal.

 


Gyors ebéd, és irány Vianden. Vianden felé végig arról beszéltem, hogy itt már voltunk, de be volt zárva és nem tudtunk bemenni. Tesóm váltig állította, hogy pedig mi bent voltunk. Mint kiderült, neki volt igaza. Íme a bizonyíték:

2005

2011

A vár amúgy személy szerint nekem nagyon tetszett. Hatalmas volt, és a város fölött egy domb tetején áll. Sajnos a libegő, ami a vár melletti dombra vitt volna föl, csak október 31-ig működött, de így is nagyon szép volt a panoráma.

 

A várból kiérve összefutottunk egy japán lánycsoporttal is, aki felajánlották, hogy lefényképeznek minket a várral a háttérben. Majd ők is megkértek minket, hogy mi is készítsünk fotót róluk. Mondanom sem kell, hogy az én fényképezőgépemnél nem fértünk bele teljesen a képbe, az övékénél pedig szinte a szomszéd falu is benne volt. :)) Íme a kép:

A nagy találkozások ideje még nem járt le. Pár lépéssel később belebotlottunk egy magyar komába. Jobban mondva tesómék. A koma rögtön nekünk szegezte a legfontosabb kérdést: "Hol lehet itt törött BMW X6-ost szerezni? Csak tátottunk a szánkat. Majd megjegyezte: "Hogy hogy nem tudjuk? De hát ebből van az üzlet?" Beszélgettünk még egy kicsit, majd elváltak útjaink.

A város nagyon hangulatos volt. Meg is jegyeztük, hogy tavasszal mindenképp visszajövünk.

 


Emese