Amszterdam nappal

Mire is emlékeztem a 2005-ös amszerdami kirándulásból? Hát, sajnos nem sok mindenre. :)))

- A piros lámpás negyedben parkoltunk le, és amikor feljöttünk a parkolóházból, akkor az első kép az volt, hogy templom jobbra, piros lámpás utca szemben, coffee shop balra. :)))
- Csónakázás a kanálison.
- Valami múzeum, ahova csak István és Gréti ment be.
- Tulipánhagyma árusok mindenfelé.
- Hosszú volt az út Kölnből ide.

Nagyjábol ennyi. :)))

A mostani tervben először nem szerepelt múzeum. De Nándi ötlete volt, hogy menjünk megnézni a Van Gogh kiállítást. Az élményt erősen befolyásolta a tömeg és a kígyózó sorok. Így először majdnem be sem mentünk. 

Azonban eszembe jutott, hogy olvastam az útikönyvben, hogy a múzeumtól pár percre van egy gyémántcsiszoló kiállítás, ami ingyenes. Simán meg is találtam, de meg kell mondjam nem volt annyira érdekes. :))) Annyit lehetett látni csak, hogy valami korong forog és valamit odatartanak. Ennyi. TV-n sem nagyították ki, hogy mit is lehet látni. Néhány csoporthoz odaverődött valami idegenvezető, de a mi két fős csoportunkhoz senki. :))) Annyit érdekességet tudtunk csak meg a kiírásokból, hogy egy 1 karátos gyémántot 8 óra (!!!) alatt lehet félbevágni. Na igen, ezt azért nem vártuk meg. :)))

Persze a bolt része nagyobb volt, mint maga a bemutató rész, így gyorsan távoztunk is egy hűtőmágnessel (természetesen nem gyémántból). Az ám, de - és itt ismét büszke vagyok magamra - megláttam a kijáratnál egy táblát, miszerint itt is árulnak jegyet a Van Gogh kiállításra és egy árva lélek sincs a környéken. Szóval kb. 1 perc alatt vettünk egy jegyet Nándinak, én meg Blanka bérletével ingyen bementem. (Köszi Blanka :)))) Dadááám.

A Van Gogh kiállítás érdekes volt, klasszul bemutatta, hogyan változott az évek során a festő stílusa. Nekem tetszett ez az apró ecsetvonásos technika (nem biztos hogy ez a neve), szerintem jó pofa volt a sok színnel kombinálva.

Nándit annyira nem nyűgözte le, mert ő jobban szereti az élethű szinte fénykép festményeket. Meg hát ugye a tömeg is frusztráló volt egy idő után. Sehova nem fértél oda. A feliratokat meg csak az látta, aki pont ott állt a festmény előtt az első sorban.

Ezután elindultunk a Rembrandt ház felé. Nekem mindig is tetszettek az olyan múzeumok, amikor korhűen felújítanak egy házat, és végig lehet nézni, hogy pontosan hogy is éltek a 17. században itt az emberek. Ugye a kis család emlékszik még a hasonló párizsi múzeumra? Az is klassz volt ugye?

Érdekes volt látni, hogy nézett ki a konyha, a hálószoba, a nappalirész. Mivel ingyen volt az audio-guide, én még azt is végighallgattam. Legérdekesebb, ami megmaradt, hogy azért voltak kicsik az ágyak, mert akkor az emberek félig ülve aludtak. És hogy miért? Azért, mert féltek attól, hogy ha vízszintesen fekszenek, a vér az agyukba megy, és meghalnak.

A másik érdekes dolog, hogy én azt hittem, hogy Rembrandt "csak" festő volt. (Tény a művészettörténet sosem volt az erősségem). De mint kiderült, rézkarcokat is készített, tanított is és kereskedő is volt. :))))

A nap zárásaként volt egy kis palacsintázás is.

Végül egy-két két a városról.