Az egész történet azzal indult, hogy Emese benevezett egy internetes játékra annál a lízing cégnél, ahonnan a mi autónk is van. 3 kérdésre kellett jól válaszolnia és a helyesen válaszolók közül 5 nyertest sorsoltak ki egy félnapos VW Fun Cup rendezvényre. Mint utóbb kiderült VW (Volkswagen) csak a pálya parkolójában volt (a miénk többek között), a versenypályára komolyabb autókat hoztak.
A Circuit de Chambley (a versenypálya neve) kb. 1 órára van Luxembourgtól délre a francia oldalon, Metz városa mellett. Az odajutás – leszámítva az éppen aznap elindult belga/holland/francia nyaralóhadat – nem volt hosszú még úgy sem, hogy nagy részét nem autópályán tettük meg.
Kb. 13 órára érkeztünk meg a helyszínre, ahol már elég sokan, kb. 70-80-an lehettek rajtunk kívül és nagyban eszegettek, iszogattak. Merthogy barbecue is volt szervezve, nem csak vezetés. A regisztráció közben kiderült, hogy mik a „játékszabályok”, azaz két bilétát kaptam arra, hogy nagy teljesítményű autókban mint utas mehessek a versenypályán 2-2 kört; és ugyancsak 2 bilétát kaptam arra, hogy a közúton tesztvezetésre elvigyek 2 autót 20-20 percre.
Az autólista amik közül választani lehetett a pályára: Mercedes SLS AMG, Nissan GTR, BMW M3, KTM XBow, SEAT Leon Touring Car, Citroen DS Rally Car, Aston Martin Vantage, Fiat 500 Rally Car, Renault Megane RS. A közútra pedig: Porsche Panamera, Audi S5 cabrio, Peugeot RCZ, Infinity FX, M30, Fiat 500, Citroen DS4/5.
A szervezés sajnos nem volt túl precíz, mert kb. kézfelnyújtásra ment, hogy épp ki ülhet be melyik autóba, ami 10 embernél még oké is lett volna, de 50-nél nem igazán működött. A helyzet ugyanez volt a tesztvezetésnél is, mert ott mondjuk volt legalább egy lista, hogy ki mikor jön, de pl. mikor végre sikerült volna a Peugeot RCZ-t megkapnunk 16 óra körül, addigra már nem volt benzin a kocsiba….a helyi benzinkútnál meg már kifogyasztottuk addigra az összes tartályt.
Na de térjünk a lényegre, az autók:
1) Elsőként a Nissan GTR-be ültem be, annyi sok jót olvastam róla, hogy ezt mindenképpen ki akartam próbálni. Az élmény az elképesztő volt, az egy dolog hogy jól gyorsult az autó, de az amit a kanyarokban művelt, hát wow. Hihetetlen tapadása van a kocsinak, olyan erőhatások érik az embert, amit csak igazi versenyautótól várna el az ember. A 2 kör szenzációs volt.
2) Nem tudtam eldönteni, hogy melyik legyen a második autó, aztán végülis úgy döntöttem, hogy a KTM nyitott fedélzetű gépét sem hagyhatom ki. Ide viszont már jókora sor állt és legalább 1 órát várnom kellett. Miközben viszont vártam biléta nélkül ki lehetett próbálni a BMW M3-ast (ezt az egyet biléta nélkül később Emese is kipróbálta). Alapjában véve az M3-as is nagyszerű autó, nagyon gyönyörű hangja van, jól gyorsul stb., de a GTR után azt kell mondanom, hogy ég és föld volt a különbség. Nem gondoltam volna, hogy ekkora lesz, de ez még inkább felértékeli a Nissant.
3) Aztán még bő ¾ óra várakozás után sikerült bejutnom a KTM pilótafülkéjébe. Ezt az autót nehéz az előző kettőhöz hasonlítanom, mert nem napi használatra lett építve (bár van rendszáma), inkább ilyesfajta pályaautózásra lett kitalálva. A motorja is kisebb és gyengébb, viszont ez annyira könnyű kasztnival párosul, hogy a kg/lóerő arány egyből a KTM felé billen, ami az egyik legfontosabb tényező a pályán. Éppen ezért is sokat vártam az autótól. Aztán annyit nem mutatott magáról, mint szerettem volna….részben a pilóta miatt is, aki a kanyarokba elég lassan ment be és csak a kigyorsításoknál éreztem azt, hogy mindent belead. Mondjuk egy ilyen autóban a 0-100 az csak egy csettintés, főleg úgy hogy nincs szélvédő és a sisakom sem volt plexis…így azért ad egy plusz érzést a gyorsulás 180-ra :D.
4) Ezzel a 3 élményautózással és a várakozással elég sok idő elment, így nem sok idő maradt a tesztvezetésre. Ezenkívül pedig, amint már említettem fentebb üzemanyag ellátási problémák is felmerültek és a választható tesztautók száma erősen lecsappant (a legjobbak már kiestek…). Így maradt az Infinity M30, amit elvittünk egy körre. Tipikus amerikai piacra szánt darab volt, belül és kívül is elnagyolt design, mondjuk legalább minőségi anyagokból, nem úgy mint a legtöbb amerikai autóban. Habár 3 literes motort raktak bele, ez sem hangban, sem teljesítményben nem volt érezhető; inkább ilyen autópályás használatra jó ez….oda viszont kiváló, mert az ülései is nagyon kényelmesek voltak.
1) Elsőként a Nissan GTR-be ültem be, annyi sok jót olvastam róla, hogy ezt mindenképpen ki akartam próbálni. Az élmény az elképesztő volt, az egy dolog hogy jól gyorsult az autó, de az amit a kanyarokban művelt, hát wow. Hihetetlen tapadása van a kocsinak, olyan erőhatások érik az embert, amit csak igazi versenyautótól várna el az ember. A 2 kör szenzációs volt.
2) Nem tudtam eldönteni, hogy melyik legyen a második autó, aztán végülis úgy döntöttem, hogy a KTM nyitott fedélzetű gépét sem hagyhatom ki. Ide viszont már jókora sor állt és legalább 1 órát várnom kellett. Miközben viszont vártam biléta nélkül ki lehetett próbálni a BMW M3-ast (ezt az egyet biléta nélkül később Emese is kipróbálta). Alapjában véve az M3-as is nagyszerű autó, nagyon gyönyörű hangja van, jól gyorsul stb., de a GTR után azt kell mondanom, hogy ég és föld volt a különbség. Nem gondoltam volna, hogy ekkora lesz, de ez még inkább felértékeli a Nissant.
3) Aztán még bő ¾ óra várakozás után sikerült bejutnom a KTM pilótafülkéjébe. Ezt az autót nehéz az előző kettőhöz hasonlítanom, mert nem napi használatra lett építve (bár van rendszáma), inkább ilyesfajta pályaautózásra lett kitalálva. A motorja is kisebb és gyengébb, viszont ez annyira könnyű kasztnival párosul, hogy a kg/lóerő arány egyből a KTM felé billen, ami az egyik legfontosabb tényező a pályán. Éppen ezért is sokat vártam az autótól. Aztán annyit nem mutatott magáról, mint szerettem volna….részben a pilóta miatt is, aki a kanyarokba elég lassan ment be és csak a kigyorsításoknál éreztem azt, hogy mindent belead. Mondjuk egy ilyen autóban a 0-100 az csak egy csettintés, főleg úgy hogy nincs szélvédő és a sisakom sem volt plexis…így azért ad egy plusz érzést a gyorsulás 180-ra :D.
4) Ezzel a 3 élményautózással és a várakozással elég sok idő elment, így nem sok idő maradt a tesztvezetésre. Ezenkívül pedig, amint már említettem fentebb üzemanyag ellátási problémák is felmerültek és a választható tesztautók száma erősen lecsappant (a legjobbak már kiestek…). Így maradt az Infinity M30, amit elvittünk egy körre. Tipikus amerikai piacra szánt darab volt, belül és kívül is elnagyolt design, mondjuk legalább minőségi anyagokból, nem úgy mint a legtöbb amerikai autóban. Habár 3 literes motort raktak bele, ez sem hangban, sem teljesítményben nem volt érezhető; inkább ilyen autópályás használatra jó ez….oda viszont kiváló, mert az ülései is nagyon kényelmesek voltak.
Összességében egy remek nap volt, sok élménnyel és ezek után még el szeretnék menni hasonló rendezvényre, még ha fizetni is kell majd akkor érte.
Nándi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése