Mosel I. - Remich és Schengen között

Miután végigjártuk (persze kis túlzással) a Müllerthal régiót, ideje volt más régió felé nézni. :))) Így esett a választás a Mosel régióra. Meg persze pont kapóra jött, hogy itt volt a Barta család. :)))


Remichről már több mindenkitől hallottam, hogy az egyik legaranyosabb kis város a Mosel folyó partján. Schengen meg egyrészt a neve miatt is fontos állomás, másrészt itt a francia-német-luxemburgi hármashatár.

Eredetileg azt terveztem, hogy szétnézünk Remich-ben, majd felülünk a hajóra, ami Schengen és Remich között közlekedik. Schengennél leszállunk és szétnézünk, majd a következő hajóval vissza. Na hát igen. A tervek mindig jónak indulnak csak közbe szól az élet. :))) Ugyanis a hajó, amire felszálltunk nem kötött ki Schengen-nél csak megfordult. :)))) Így relatíve eseménytelen volt a hajóút. A két város között semmilyen érdekes tájba nem botlottunk. :)) Akár a Tiszán is hajózhattunk volna ennyi erővel. :)))

Remich tényleg aranyos kisváros, de azért aranyosabbat is láttam már. :))) Ami a leginkább megmaradt az a hattyú és kacsa-etetés. Én persze be voltam tojva, mert hát ezek a madarak azért csípni is tudnak. Félelmem nem volt alaptalan, mert ha jól emlékszem Eszter kezéből a zacskót szépen kicsípték, és ő is megijedt.

Itt csípi meg Misi ujját. :))

Itt kergeti meg a hattyú Esztert és Lédát. :))

Schengen talán még kisebb város volt, mint Remich.

Itt található a schengeni kastély, ami jelenleg valami nívós étterem, mert a pincérek frakkban voltak; illetve az EU múzeum. A múzeum INGYENES volt. :))) Mekkora mák! - gondolta Nándi.

A schengeni kastély

Az EU múzeum

A múzeum legérdekesebb része (számomra) az volt, hogy kiállították a határőrök sapkáját és az úleveleket minden országból. Érdekes volt látni, hogy egyes dél-európai országoknak baseball-sapkájuk van. :)))

Aztán Schengenben még ellátogattunk egy duzzasztóhoz, ahol a "legérdekesebb" az volt, hogy vajon a halak miért nem jutottak át élve rajta és vajon hagy működik a hal-lépcső.

Sajnos maga a hármashatár a vízen volt, így csak Remich-ben tudtunk készíteni egy olyan képet, hogy míg én Luxemburgból fotóztam, ők már Németországban álltak.

Emese