Teljesen egyedül levezettem Trier-be és vissza. 40 perc alatt ott voltam, igaz 10-kor indultam, amikor még nem volt forgalom. Ez meg is látszott a karácsonyi falun is, íme két kép délelőtt 11-kor és egy délután 4-kor.
Délelőtt 11 |
Délután 4 |
Délutánra valami iszonyatos tömeg lett. Mindenki sodort el mindenkit. A kis házak közé nem is merészkedtem, így csak a szélső házak kínálatát tudtam megnézni.
Szóval vissza a nagy vásárláshoz. Elindultam az egyik utcán, ami teli volt boltokkal. Az lehet, hogy azt mondják olcsóbb, mint Luxembourg, na de 50 EUR egy pulcsiért??? Mire végigjártam az üzleteket, teljesen kész voltam, pedig még nem vettem meg mindent. Aztán követve a tömeget megláttam a másik bevásárló utcát, ami kb. olyan hosszú, mint ez az első. A sült kolbászból és egy adag kólából merítettem erőt a további lendülethez. Ekkora már akkora tömeg volt, hogy az eladóknak idejük sem volt visszarakni minden a helyére, vagy összehajtogatni. Egy jó pár bolt délután 4-re úgy nézett ki, mint egy turkáló. Ruhahalmok mindenfelé.
Délután 4 körül végeztem, és mivel Luxembourg-ban nem várt vissza senki :(((, így maradtam és találkoztam néhány kollégával. Forralt borozás és éjszakai fények.
A németek tényleg kitettek magukért. Minden apróság a helyén volt. A katedrális erkélyéről szólt a zene, mindent fény és fenyő borított. A háztetők sem maradtak ám csupaszak. Mozgó rénszarvastól elkezdve kacsa, tyúk, gomba minden volt ott.
Persze indulás előtt még bedobtam egy Kinder palacsintát. Szenzációs ötlet. Nem is értem nekem, miért nem jutott eszembe. Ilyen óriás palacsintát sütnek a korongon, majd megfordítás után ráraknak két Kinder szeletet, ami megolvad, mire a palacsinta másik oldala megsül. Isteni! Pont nekem való.
(2012. 01.12.: Azota én is csinàltam itt.)
Emese
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése